látnivalók


Hamam törökfürdő

Isztambul hamamAz épített törökfürdőt az arab és török nyelvben egyaránt hamam-nak hívják. A törökben ugyanakkor más fogalmakat is használnak, melyek általában hőforrás által táplált szabadtéri fürdőhelyet jelölnek, olykor azonban a hamam szinonimájaként is használják.

fürdőházA törökfürdők eleinte a római, illetve bizánci fürdők mintájára létesültek, bár a fürdők elrendezése sokat módosult az idők folyamán. A törökfürdőkben is hőfok szerint osztották fel a fürdőt, hasonlóan a római és bizánci fürdőkhöz. A klasszikus törökfürdő három részből áll: öltözőterem, átmeneti helyiség, forró fürdőterem.

A fürdők használata részben a törökfürdők felépítéséből adódott: a vendégek a termeken áthaladva először a meleg részről a langyosba jutottak, majd egy hidegebb területre, végül, pedig egy száraz részre.

törökfürdőA fürdőket hagyományosan külön használták a nők és a férfiak: vagy nemek szerint eleve megosztott fürdőházakat (ez inkább a nagyvárosokra volt jellemző), vagy ugyanaz a fürdő különböző napokon csak az egyik vagy másik nem számára állt nyitva. A mindkét nem számára nyitva álló fürdőket a nők általában a déli és az esti ima közötti időszakban használhatták, ilyenkor a fürdőn egy törülköző kiakasztásával jelezték, hogy kizárólag női vendégeket fogadnak. Épültek ún. ikerfürdők is, ahol egyetlen intézménynek férfi és női részlege is volt. A fiúgyermekek közül kizárólag a serdületlen gyerekek mehettek édesanyjukkal a fürdőbe, a felnőttnek számító fiúk az idősebb férfiakkal együtt vehették igénybe a törökfürdőt. tisztasági fürdésA nők számára a fürdők egyben a társadalmi érintkezés helyszínei is voltak, ezen kívül számos testápolási, kozmetikai szolgáltatást is igénybe vehettek (agyagos pakolások, bőrtisztítás dörzsöléssel). A fürdőkben a nők hennát is készíttethetek magunknak. Mindkét nem számára kínáltak a fürdők testszőrtelenítést, masszázst és hajfestést (nők hajukat, a férfiak hajukat és szakállukat is festették). A szőrtelenítést egy nura nevű anyaggal végezték, mely oltatlan meszet és arzénos triszulfátot tartalmazott. A muszlim kultúrában a testszőrzet az ápolatlanság jele volt, ezért rendszeresen eltávolították.

A muzulmán vallásban fontos szerepet kap a fürdés szertatása. Maga Mohamed próféta vallotta azt, hogy a tisztaság jó hatással van a nemzőképességre, és mivel azt akarta, hogy minél több híve legyen a mohamedánok szent napján, pénteken tisztasági fürdőt, vagyis hamamot rendelt el.

korabeli fürdőmesterA török fürdőcsarnokban fürdőmesterek, szolgálónők segédkeztek a tisztulási folyamatban. Az izzadt bőrt olívaolajos szappannal kenték be, amit - ki hinné, hogy már ekkor is létezett a ma divatos bőrhámlasztás -, kefével vagy törölközővel dörzsöltek át, leradírozva minden szennyeződést. Ezután következett az alapos átmasszírozás, majd a fentebb említett pihenőben a kellemes ellazulás. Ez a rituálé több órát is igénybe vett, hiszen magába a meleg vizes medencébe többször is 10-20 percre beleereszkedtek.

Az arab világban a korai időszakban görög-római típusú fürdőket is építettek, így pl. 641-ben Alexandriában. A 10. és a 15. század között a törökök nyugat felé nyomultak, az elfoglalt területeken a meglévő fürdőket birtokba vették, majd idővel újakat is építettek.

Konstantinápoly elfoglalása után (1453) az új fővárosban hatalmas közfürdőket építettek a török uralkodók. Mimar Sinan (1489–1588) építész nevéhez több kisebb és egy-egy reprezentatív fürdő tervezése is köthető. Az egyik leghíresebb a ma is fürdőként működő hamam az isztambuli Cemberlitas Hamamı, mely 1584-ben épült. A szintén Isztambulban található 1550-1558 között megépült Szulejmán-mecsethez közfürdő is csatlakozott.

Cemberlitas Hamamıkorabeli hamam